Köszöntök minden kedves látogatót!
A nevem Jónás Adél. Egy fiatal költő, író és zenész vagyok, aki mindig azzal szerencsétlenkedett, hogy hova is tegye, hova mentse eddigi műveit.
Honlapom célja, hogy a rejtett művészek is megtudják osztani másokkal a világról alkotott elképzeléseit.
Sikerélményekben gazdag alkotást kívánok!
És most jöjjön az a versem, amire a legbüszkébb vagyok:
Hajnalcsillag
Pirkadat. A fák lombjai narancssárgán tündökölnek a felkelő nap fényeiben. Feltekintek a bársonyfelhőkkel díszített boltozatra, s lám, még egy csillag ragyog az égen.
Hát jól megnézem. Négy kar ereszkedik kecses testéből a négy égtály felé. S még négy sugaracska díszíti fényét. Egyre tisztább, élesebb, közeledik felém.
Tán egy angyal szállt le hozzám, hírt hozva szeretteinek, s gyermekeinek. Ezer s egy gondolat futott át rajtam. Vajon az üzenetet miért, s vajon kinek?
Eltűntek a fák, a nap fényes sugarai, az éneklő madarak dallamai, az élet hangjai. Sötétségben állok, előttem a ragyogó tünemény készül valamit mondani.
Gyorsan nyitom szám, hogy megkérdezzem: - Ki vagy Te? csak mosolygott rám drága tekintete. mintha hallotta volna minden gondolatom. S éreztem, miképp száll át belém minden szeretete.
- Ki vagyok én? Gyümölcsnek magva, melyből lehullván új élet fakad. Ki vagyok én? Teremtő édesanya, ki féltve óvja leányait. Ki vagyok én? Az élet kezdete vagyok én.
Szívből fakadó, kristálytiszta könnypatak csordult végig arcomon. Tudatlanul álltam a sötétben, s csak gyenge érintését éreztem karomon.
- S ki vagy Te? Gyökereim által táplált gyümölcsöm magva, mely én véremből, s testemből sarjad. Ki vagy Te? Féltve óvott leányom legkissebb szülöttje. Ki vagy Te? Az élet új kezdete.
S, hogy ki vagyok én, ne kérdezd. Érezd szíved, s lelked mélyén. Hogy ki vagyok én... most már tudod. A nagymamád, életed része vagyok én.
2010. május 5.
Gujka Imréné Pacsa Máriának
Nyugodjon Békében!